képek a falon
apám sose vett a nyakába
vagy emelt magasra
hogy messzebbre lássak
mindig a földet nézte
vagy a pohár fenekét
már mindegy is
nevezzük álomnak
vagy a koponya tövéből
a barázdákon átfutó zúgóknak
mert csak az lehetett
előbukkanó régi őszök telek
tavaszi hóvirágok
nyári csöpögő fagyik
amiből reggelre pocsolya lesz
benőve a valóság nádasával
fény nélkül aztán újra feloldódik minden
az arcok
a hangok
már nem is emlékeznék
apám arcára
ha nem lennének képek a falon
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2026-01-03 21:43:36
Utolsó módosítás ideje: 2026-01-03 21:43:36
