ködös októberi hajnalon
amikor bennem és körülöttem
minden nyirkos elmosódott
olyan óvatosan
lépek az elsárgult falevelekre
mintha emberi arcok lennének
szemekkel
megmerevedett gesztusokkal
és elakadt életekkel
amit nem old fel
talán csak az idő
és belegondolva
akár én is lehetek majd arc
a nedves járdán
egy valószínűtlen hajnalon
