Bori


Bori


Bori kolléganőm volt, adminisztrátorként dolgozott ugyanabban a gyárban, ahol én.

Nagyon csinos volt.

Csinos. Egy egyszerű harmincas férfi számára ez mit jelentett? Most, már vén fejjel tudom, vagy legalábbis sejtem, hogy csinos az, aki ízlésesen, jól öltözik. Én akkoriban (sem) ezt értettem alatta, csak annyit, hogy egy jó nő, akin valamilyen ruha van.

A mai srácok egyszerűen annyit mondanának, hogy "sunáznám".

Borika is harmincas évei elején járt, Hefner már elküldte volna a Házból, de nagy tömegek várták volna a kapu előtt. Hatalmas szemek, babaarc, kedves mosoly - bár a szemeit ismeretségünk elején nem is nagyon láttam, tekintetem elakadt mellein, komoly erőfeszítésbe került elszakadni tőlük.

Csinos volt? Egy farmerszoknya, magas sarkú szandál, egy világos atlétatrikó. Meg valami hajcsat. Ja, melltartó, az nem. Nem is kellett neki, ha csak egy melle lett volna, akkor is szerelmes lett volna bele gyár férfidolgozóiak a fele. Meg lehet, hogy néhány nő is. De kettő volt, ha most látnám őket (azokat), szonetteket írnék hozzájuk, ám akkoriban nem a költői vénám telt meg látványuktól.

Most már tudom, hogy az atlétatrikó sem az volt, hiszen mindenféle hímzések, csipkék, strasszok díszítették, viszont feszes volt, nemhogy sejtettük, de tudtuk, mi van alatta.

Bori olyan szép volt, hogy a buszmegállóban várakozó melósok még füttyentgetni is elfelejtettek, megkezdett szavakat hagytak félbe, gesztusok merevedtek ki, csak a fejek fordultak utána, mint Észak Koreában a díszszemlén a Szeretett Vezér felé.

Szerintem Bori távozása után is nehezen indult újra a beszélgetés.

Nekem már akkor volt autóm. Nem, egy Trabantom volt. 15eFt-ért vettem, egy kombi. Akkoriban még nem tellett minden családnak egy-két kocsira, sőt, a többségnek egyre sem. Egy újpesti tízemeletes tömb minden kapuja előtti 5-6 parkoló nem is volt mindig tele. Pedig vagy harminc lakás volt lépcsőházanként.

Nagyon büszke voltam a Trabira, nekem nem a márkája vagy az állapota jelentett valamit, hanem a függetlenség érzése.

Bori félúton lakhatott akkori lakásom és a gyár között, naná, hogy felajánlottam, hogy minden reggel szívesen felveszem, ne kelljen fáradnia a tömegközlekedéssel.

A buszmegálló közelében, attól vagy húsz méterre szokott várni rám. Ez számára is biztonságot adott, ha valamiért nem mentem, fel tudott szállni a buszra.

Már az első alkalommal észrevettem a megállóban várakozó melósok irigykedő és elismerő pillantásait amikor Bori beszállt hozzám, pláne, hogy puszival üdvözölt. Ez persze nem jelentett semmit, legalábbis neki nem, ismerősök voltunk, ennyi.

Értékeltem, hogy a melósok nem szemtelenkedtek, nem tettek - ilyenkor szokásos és szinte kötelező - megjegyzéseket, azt gondolom, hogy Bori - mint jelenség - már fölötte volt ennek.

Kis cinkosság alakult ki köztem és a srácok között. Aljas módon legközelebb már nem Bori mellett álltam meg közvetlenül, túlmentem majdnem a megállóig.

Bori azt a néhány lépést sietve, szinte futva tette meg a kocsiig, miközben fent taglalt mellei önálló életre keltek.

Ha azt mondtam előbb, hogy szonettet írnék hozzájuk, hát ilyenkor már szonettkoszorút.

Amikor a fiúk kibökték, hogy ilyetén megállásom tudatos és rendszeres, felszaporodott a megálló törzsközönsége. Szerintem azok, akik két megálló között laktak, de eddig a másikat részesítették előnyben, némileg átszervezték bejárási szokásaikat.

Egyszer aztán Bori nyaralni ment. Két hétre.

Mentem dolgozni és megállás nélkül hajtottam el a házuk előtt a melósok értetlensége közepette.

Következő alkalommal ketten is leléptek a járdáról, intve, hogy álljak meg.

- Mi van a lánnyal? Beteg? elköltözött? - komoly aggódással kérdezték.
- Nyugi, srácok, két hét nyaralás!

...És két hétig csak a normál törzsközönség várakozott a megállóban, de nem mulasztották el, hogy mosolyogva, régi ismerősként oda ne intsenek, amikor elsuhantam előttük.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2025-09-27 19:44:53
Utolsó módosítás ideje: 2025-09-27 19:44:53