A sáska-út

A nép már ment a sáska-út jövőbe,
bár öklét rázta a próféta még,
bár szava hullt, kőnél százszor keményebb.
Csalta a nyájat csaló messzeség.

A gőg-király hitte: csak egy jelen van,
parázna léttel, rút, szemforgató
szolgákkal, trónnál tolvaj cimborákkal,
s csak ez lehet az egyetlen való.

A próféta tudta: olykor hiába
minden, igazra nem hallgat a nép,
s ölelkezik a sok-sok birkafejben
csáb-aranyfény s egyiptomi sötét.

A próféta leült. Eltűnt a nép már:
kemény igaz-szót mind-mind otthagyott,
s míg gyűlt a könny a próféta szemében,
fent egy elárult csillag ragyogott.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: ÚJ HEVESI NAPLÓ, 1999/4
Kötetben: KLÁRIS ANTOLÓGIA '99 (BUDAPEST, 1999)
Kiadó: URÁNUSZ Kiadó