A vendég ló
A vendég ló maga megyen,
Poroszkál völgyön és hegyen,
Nem látta senki elleni:
A vendég ló csak egyszeri.
Szemed hiába dörzsölöd.
Tudd meg: a vendég ló örök.
Amikor te már nem leszel,
Akkor is csillagot meszel.
Patája döng parketteden,
míg a szomszéd fel nem jelent.
Mese nincs, be kell vallani:
miből tudsz lovat tartani.
Elmúlik ez is. Azután
a vendég ló sétál Budán.
Fejét rázza, mert nem hiszi,
friss zabot kínálnak neki
a polgár, és a mesterek,
akiknek lelke fellebeg
a Gellért-hegyre, s akkor ott
csak úgy ömlesztik a zabot.
Te magad nem vagy ott Budán,
nem mégy a vendég ló után.
Itt hunysz az íróasztalon,
ha már a fáradság lenyom.
Álmodod a vendég lovat,
hogy szép fejével bólogat
Bár eszméletlen elmehecc:
te már vendég ló sem lehetsz.
Nem lehetsz asztal, padlizsán,
homály úgy este hét után.
vízesés, rózsaszínű kő,
május, havazás, rózsatő.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: Szandra May a sivatagban (Marosvásárhely, 2004)
Kiadó: Mentor Kiadó