Akkor sem

Őrület rázza megint föl a világot,
és azt sem tudjuk, mi lesz holnap;
az emberek, úgy tűnik, túl gyorsan
felejtenek s a múltból nem tanulnak,
de hiába károg a sok kiégett agyvelő,
hogy nincs jövő és az egész minek -
én akkor sem fogok a gazdag
vénemberek oltárán halni meg.

Egyeseknek olyan izgalmas érzés,
hisz' végre történik valami változás,
ám a lelkesedés addig fog tartani,
amíg el nem jön az első támadás
és nem kezd el szálanként vacogni
bennük bokától nyakig minden ideg,
de én akkor sem fogok gazdag
vénemberek oltárán halni meg.

Másoknak ez a végítélet: Isten
dúló haragja és jogos büntetése;
a tisztítótűz és a bölcs Természet
megállíthatatlan, dicső újjászületése,
pedig a Kozmosz ilyet sohasem csinál
és palástján nem fakulnak így a színek.
Én akkor sem fogok a gazdag
vénemberek oltárán halni meg.

Vannak, akiket nyugtat a tudat,
hogy ez csak hírlapi szenzáció
és reménykednek, hogy élünkön
olyanok állnak, kikben ott a ráció
még, mintha nem derült volna ki
épp elégszer, hogy csak az önzés
hajtja őket, ám a keblük jéghideg.
Én akkor sem fogok a gazdag
vénemberek oltárán halni meg.

Csináljon egymással az újkori cár
és az elnök boxringben, amit akar:
nem lesz az ő sakktáblájuk Európa
meg azon gyalog ukrán és magyar,
mert higgyük el, hogy nem csupán
egy irányba tartanak össze és nem
is visszafordíthatatlanok a sínek.
Én akkor sem fogok a gazdag
vénemberek oltárán halni meg.

Kitalálhatják, hogy aljas hazaáruló
és a katonai törvényszék elé kerül,
aki élni szeretne és az értelmetlen
vérontás elől messzire elmenekül,
mert nem várja meg, hogy eltapossa
a lánctalp vagy szitává lője egy üteg.
Én akkor sem fogok a gazdag
vénemberek oltárán halni meg.

Bújhat mindenki mélyen mobiljába,
mint a strucc és gyárthat teóriákat –
szórhat átkokat a négy fal között
vagy mantrázhat zokogva imákat,
egyszer úgyis itt lesznek, ha időben
nem merünk ellentmondani senkinek,
de én akkor sem fogok gazdag
vénemberek oltárán halni meg.

A hópihék s a mogorva bummerek is
mind a fotelből várják forradalmukat,
de valódi felkelés helyett hamarabb
adnák el másnak a tulajdon anyjukat,
amíg csak rajzolják az ócska mémeket
miközben karjukon feszül a bábzsineg,
de én akkor sem fogok gazdag
vénemberek oltárán halni meg.

Vitorlázunk Szkülla s Kharübdisz
közt mindentudóan és holt-vakon,
míg nyomot keresünk a hazaúthoz
minden előttünk táncoló csillagon,
de mindaddig, amíg a téboly ölén
is akadnak békés, dobogó szívek:
én akkor sem fogok a gazdag
vénemberek oltárán halni meg.

Reménnyel okoskodik most a közöny,
hogy ennél talán már több lett az ész;
hogy ez senkinek sem lehet az érdeke
és kattintásvadász marhaság az egész,
ám ha az ágy alól elő is bújnak végül
a szörnyek és fejedelmük, a Rettenet
velünk annyi cifra álnokságot elhitet:
én még akkor sem fogok gazdag
vénemberek oltárán halni meg!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2025-05-13 15:28:17
Utolsó módosítás ideje: 2025-05-13 15:28:17