Matt


Ismerős hétköznapok jönnek felém
bólintanak,  leülnek velem,
karomat nyújtom, vénámba tű szalad,
a depressziót magamba engedem.

Maszatos célok, homályos vágyak
között  matt tekintet jár, benne közöny
lobogó szalaggal ünnepek szaladnak,
elfutnak mellettem s én felöltözöm,

kopott ruhám alatt foltozott lelkem,
orrát lógatva visz viseltes cipőm,
utcasarkon a halál életet kéreget
rám néz, méreget : van-e még időm.

Pazar színekbe szürke kapaszkodik,
letépi őket az égről  a sáros estbe,
bolyongva mindenütt téged kereslek,
mintha nem tudnám:Itt vagy a szívembe.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-01-02 23:26:11
Utolsó módosítás ideje: 2014-01-08 08:09:46