Börtönima

Lesz-e olyan még,
hogy saját szememmel
nézhetem még a hullámzó
füvet és a langyos réteket;
az erdőket, dombokat, köveket
és a föléjük lágy paplanként
boruló, szikrázó, kék eget?
Lesz-e olyan még,
hogy mélyen testembe szívhatom
az orgona, a bodza és az akác illatát;
hogy hallgathatom a rigó játékos dalát
és a tücskök, kabócák zümmögő szavát?

Lesz-e olyan még,
hogy nyári napfény és tavaszi
szellő kóstolgatja kérges bőrömet:
hogy előttem nem csak
egy távoli remény táncol,
amely rám pimaszul nyelvet öltöget,
hanem a sok ismerős utca
és idegen város kanyargó ölével
végre, mint jó vándort, befogad?
Lesz-e olyan még,
hogy gyeplőn vezethetem
csatába szilaj, megveszekedett,
leláncolt és vasravert sorsomat?

Lesz-e olyan, hogy ismét
az angyalok mosolya fog
füröszteni édesen csillogó forrásvizében;
hogy nem kell hinnem imák helyett
hazug reklámokban és varázsigékben
és eljő-e még a bujdosók szentsége,
hogy a Sötétség ölében betakarjon,
ha kínozni kezd már a Magány hidege,
és jelenteni fog-e még valamit
az a zengő, nyolcbetűs magyar szó,
aminek régen Szabadság volt a neve?

Lesz-e majd úgy,
hogy egyszer mások
bohózatában nem csak önző,
korhely, gyarló ember vagyok?
Lesz-e úgy, hogy magam
után nem csak nyomort
és lángoló szenvedést hagyok,
és nem vedlem vérfarkassá,
amikor esténként a csapszékek
kinyitnak és a telihold felkel –
lesz-e olyan, hogy nem kiáltozom
úgy éjjelente, mint akit a pokol
tüze már életében elnyel?

Lesz-e olyan,
hogy valakivel megint szívet
cserélek és finom, virágos kezével
cirógatva gyöngéden becézget?
Előfordulhat-e még, hogy valaki,
mint a zsolozsmáskönyvet, elejétől
a végéig engem betéve megérthet,
amíg, akár egy órákon át mormolható
rózsafüzér, úgy tekereg arcomra
lágy hajának minden egyes szála –
lesz-e még, akinek harmatos
oltárképét bűnös lelkem még
sírkamrájából is hűen csodálja?

Lesz-e, ó, Uram,
hogy a holnappal cellám árnyékán
még túlnyújtózhatok valahogy;
hogy elfogadom és megszeretem
végre a tükörből rám sápadtan
hunyorgó, ábrándos alakot,
és életemből, ebből az utolsó
vacsorából le nem csupán újabb
száraz kenyérdarabokat szegek –
lesz-e, ó, Uram, hogy az irgalomra
egyszer még talán én is érdemes leszek?






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Ezredvég, 2023.
Kötetben: Varsótól Madridig (, 2024.)
Kiadó: Underground
Feltöltés ideje: 2024-06-25 11:31:40
Utolsó módosítás ideje: 2024-06-25 11:31:40