Karácsony második napja van,

lekísérlek a kvantumépület kvantumkapujáig
és megvárom, hogy hallótávolságon kívül érj,
talán a kvantumnap sütötte sávig.

ekkor magamra zárom a kvantumvilág
kapuját és a szemeimen át
a kvantumvízzel együtt én is távozom.

látod, a kisírt szemek Atlantisza igazából ez,
ez a sós kis tócsa, melyben eltűnök,
s amit egy meglepett kvantumkutya
majd csóválva fölnyalint.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2024-06-04 10:11:03
Utolsó módosítás ideje: 2024-06-04 10:11:03