Magad rabja vagy,
mint önmarcangoló közöny,
míg téged hazudod,
nem bírsz ráncot az öltönyödön.
Veled ülsz le szomjasan,
inni pertut, és még valamit,
átkozottul megátkozottan.
A csend lándzsát tör melletted,
és a dal,
neked énekel a harang,
miattad áll el a zivatar.
