Öreg pásztor kesergése


Rossz pásztora voltam szétszéledt nyájamnak,
elaggva, félvakon nem vigyáztam őket.
Báránybőrt növesztő, fene-nagy ordasok
szelídnek álcázva közéjük vegyültek.
Menekült az igaz, más vályúhoz szokott,
kövér legelőhöz. Itt maradt a hamis,
s úszva verítékben itt vagyok magam is.
Fűzfa sípja hallik. Mi is lehetne más?
Az én szavam gyönge, vén-bolond gagyogás.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2023-12-18 23:02:29
Utolsó módosítás ideje: 2023-12-18 23:02:29