Amit tudunk...
Amit tudunk - csak egy fénypillanat,
amit nem - örök, időtlen-szabad.
Amit tudunk - kis hangyabolyt teremt,
de amit nem - hegyláncot, végtelent.
Amit tudunk - ringó vízcsepp csupán,
amit nem - határtalan óceán.
Ha beismernénk, amit nem tudunk:
égre szállhatna tiszta csillagunk,
hagyhatnánk értelmetlen tetteket,
s szívünkhöz érne piros szívmeleg,
az Értelemnek felelne a szó,
s elnémulna önérdekű csaló,
sok zászló hullna a semmibe át,
de zászló hozna sok népnek - hazát,
egy lenne újra feldúlt-csendű ég,
emberibb szívű az emberiség.
Tudom: ily vágy ma nevetni való,
s nevet is rajta gőg, gyilkos való,
palotás tolvaj, kastélyos kisúr,
a törtető, ki mást jogból kitúr,
hiéna-hit, mely oly szépen papol,
de szőre, bőre szennyes valahol,
vad állkapocs, mely ártatlanba tép,
s később fennkölten mond ordas mesét.
Ha beismernénk amit nem tudunk:
közelebb jönne hozzánk önmagunk,
fent meg-meglátnánk Éden csillagát,
s lent kezét nyújtó, segitő Hazát.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: ÚJ HEVESI NAPLÓ, 2001/4