Angyalsólyom ember

Altdorfer Csabának

Ne félj, ha -
sebeidet démonhegedű szaggatja.

Egy angyal strázsál a hegyen,
s ahogy elrugaszkodik majd,
csillagrajokként szórja szerte
a zsebébe gyűjtött lelkeket.

A sólyom fokonként hódítja magához
kék-arany szellemi szirtjeink,
s ahogy fölé emelkedik városodnak,
a füstfalakat összeemészti.

Állok magam is a sziklán.
Zuhantomba gyökerek nyúlnak értem,
- s a hétköznapok hajszálrésein
átszivárog utódainkba őseink

földezüst vére...
(Hallod már az angyali dallamot,
melyben lábaikat megmosod?)






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2023-04-28 15:39:08
Utolsó módosítás ideje: 2023-04-28 15:39:08