Vers az érinthetetlenről

Szent György otthon, Tarján
1999. április 9.

Mondd, milyen csöndből
sarjadznak a torz virágok?
És milyen letépett szemhéjak
mögül figyeli őket az álom?

A száj mindig szóra szomjazik,
de a gyökér néma.
S víz van-e, hogy a hallgatást
öntözze, a felgyűlt port lemossa?

És ki mozdítja, ha mozdítja, -
érint-e, ha érint, és kit?
S ha néha felröppen is a hajnal,
örömként tekint le a Napra?

Az árnyék, az árnyak,
a tompa színek -
milyen? Titkot rajzolnak homlokomra, -
ki csak kérdezek, és nem értek!

És a szív selymét is alig érintem...
Mert nem merem! -
                   érzem
                    bár






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2023-02-21 05:38:19
Utolsó módosítás ideje: 2023-02-21 05:38:19