Klasszikusok után szabadon – apevában

Itt
van az
ősz, itt van
ujra, s szép, mint
mindig, énnekem.

(Petőfi Sándor: Itt van az ősz, itt van ujra…)

*

Nem
mese
az gyermek!
Tűzre tesznek:
este van, este…

(Arany János: Családi kör)

*

A
Nyár nem
álmodik,
dalol, arat,
forrón, boldogan.

(Ady Endre: A paraszt Nyár)

*

Ha
van mit
ennünk és
szeretnünk, több
jót lelhetünk-e?

(Berzsenyi Dániel: Vitkovics Mihályhoz)

*

Ez
a sok
szépség mind
mire való?
Miért nő a fü?

(Babits Mihály: Esti kérdés)

*

Ne
tűrd, hogy
vénhedjünk
sorra, hűlve –
tűz, te gyönyörű!

(Nagy László: Tűz)

*

Mit
bánom
én dolgom?
Célom ismer –
nem kell ismernem.

(Weöres Sándor: Gnómák – A célról)

*

Az
őrült
ágyán bölcs
fej álmodik.
Könyv lett a rabnép.

(Vörösmarty Mihály: Gondolatok a könyvtárban)

*

Jár
szemem
kis anyán
s azt gondolom:
itt megy a hazám.

(Illyés Gyula: Szekszárd felé)

*

E
romok
ormán mit
ér epedő
kebel? Hass, alkoss!

(Kölcsey Ferenc: Huszt)

*

A
halál
ha űzni
jő: még egy korty –
s nevetve dűlök.

(Petőfi Sándor: A borozó)

*

Mint
csiga
a házát,
érzem szíved.
Élsz. Így döntöttem!

(Szabó Lőrinc: Így döntöttem!)

*

Űr
lakik
köztünk, a
roppant, jeges –
milljom árvaság.

(Tóth Árpád: Lélektől lélekig)

*

Ki
minek
gondol, az
vagyok annak
szemem tavában.

(Weöres Sándor: Ki minek gondol, az vagyok annak…)

*

Ma
ontják
véremet
alvó szegek
plakátmagányban.

(Pilinszky János: Négysoros)

*

A
tiszta
erkölcs, ha
megvész, ország
talpköve görbed.

(Berzsenyi Dániel: A magyarokhoz /I./)

*

Az
élvvel
maradj – s tán
szebb, de csalfább
távolt ne keress!

(Vörösmarty Mihály: A merengőhöz)

*

A
végzet
tengelye
harsog tovább.
Bölcs is puszta báb.

(Arany János: Magányban)

*

Oly
korban
éltem én
e földön, hogy
ember kéjjel ölt.

(Radnóti Miklós: Töredék)

*

Ha
rám dől
magasság,
az Oceánt
mégis elérem.

(Ady Endre: Az Értől az Oceánig)

*

Ha
te vagy
a pokol:
(egyesüljünk)
én elkárhozom.

(Petőfi Sándor: Fa leszek, ha…)

*

A
leltár
kész – éltem,
és ebbe más
is belehalt már.

(József Attila: Kész a leltár)

*

Most
tél van
és csend és
hó és halál.
A föld megőszült.

(Vörösmarty Mihály: Előszó)

*

De
fény, de
hő volt – nem
kelti föl könny,
se szó, se vegyszer.

(Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd)





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2022-09-23 11:47:39
Utolsó módosítás ideje: 2022-09-23 11:47:39