Nők örökében a szó
A nők attól nők, hogy virágok.
Ha szőlőhegy felé zihálok - pipacsok,
ha kerti útra állok - tulipánok.
Az Ég vizéből meríthettelek kúttá.
Hány csapodár életre hívás ösztökélve ágast
szomjazta ajkam s a Föld vágy-glóbuszát.
Arany hajnalok tépik le áldón
szemhéjamról a lidérces ósdi álmot,
csakúgy,
ahogy
ezer szerelmespár gyökerezteti
a túlélőbb valóságot.
Magunk fele az Egészé,
s eggyé adott felünk újra csak része,
de már most egész reménye a kiteljesedésnek.
Így leltem otthont a testhazában! -
s talán nem téveszt fészket a szó:
Szerelmesem,
- e bemetszett világszemérem-résben.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2022-09-10 16:42:35
Utolsó módosítás ideje: 2022-09-10 16:42:35
