Ló és szomorúság

az egyik este olyan mint a másik
az egyik chansont énekel a másik
meg ásít

lassú lebegés
a neonfények útvesztőiben
senkit sem érdekel a jöttöm
meghajol úgy köszöntöm

koldus a lomha tömb tövében
harmonikára gyújt
eldúdol egy szálat
nem érdekel a jöttöd
kileng krákog
bocsánat
veti oda lassan eláramlik
innen
visszarémlik
sosem voltam isten

a felirat csüng az ablakon
tegnap részeg voltam
ma zsibbad a bal karom

hova tűntek a lovak
jeltelenül hagytatok itt
a valahol kellős közepén
megcsuklik bennem a kicsi én

eláramlik eliramlik az ének
az ének szétszálazva keresik még
elvesző vessző paripáikat
csak ez a motívum lovam
fárad ki végleg

az egyik este olyan
mint a másik
a bal karom zsibbad
a másik egy pohár chanson után nyúl
a neon még világít

szedjetek össze
eltévedtjeim







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.