reggel
magaba fordul
a pillanat
torerol csepeg a feny
a cseppekbol
kialt a ver
bosszut!
de o csak fordul magaba
zavartalanul
a vilagossagot!
kerjuk vissza a vilagossagot!
de o suketen vakon neman
de gyors mozdulatokkal
kinyitja palotaja ablakat hogy
fogadja onmagat
semmi erzelem semmi ranc
viasz arcan
vissza a fenyt!
s kapujaban egyre no
a tomeg
az uj szelek atjarjak
lathatatlan testet
majd kihajol hogy
legeltesse vak tekintetet
a vergodo tomegen
majd tovabb fordul magaba
rejtve a tort
melyrol csepeg a feny
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
