Az óra

Beállítottak egy órát, mely sohasem jelez.
Vagy valahol az úton, és én is megyek.
Álmomban közeledünk, úgy kéthetente,
de időzítés ott sincs, nem is lehetne.
Közeledsz és közlekedsz, mindig szembe,
örökké gyalog.
A hátizsákos, gyermektelen gyalogos.
Ifjúságom jeleníted meg,
bár gyermekeim száma nem egy.
Két fiú, és én olyan korú már,
mint anyád, mikor megismertelek.
Jöttél szembe a járdán, én is gyalog.
A mosoly, mely elhagyta arcod,
olyan volt, mint a méz.
Vagy nekem a másnapra félretett ebéd.
Kedves, finom és könnyű.
Bár melegítenéd!
Abban a percben szólhatott volna az óra,
de elhaladtunk. Marad máskorra?
Fékezni felejtettem, mikor autóból
láttalak pedál nem létezett.
Újra gyalog, ugyanott, újra te.
Nem jósol a szerkezet, de már
tudom, bármikor jöhetsz.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2022-01-05 10:52:29
Utolsó módosítás ideje: 2022-01-05 10:52:29