HALLGATÁS

Hangszöget vert a fába
harkály csőre , s a csend
visszafoglalta újra
az erdős végtelent.

Fent tavasz kéklő ujján
járt egy felhőgyerek.
Lent pókhálók ragyogtak:
fényből szőtt ékszerek.

Még hittem azt , hogy élek ,
s egyszer felel nekem
e táj , hegyekkel ékes
zöld szépség-végtelen.

Kérdésként földben , fában ,
vízben futott tova
létet eljátszó Látszat
kigyúlt csillagsora.

Ám a zöld árnyat váltott ,
s a kék is színt vele ,
s tovább őrizte titkát
a hallgató mese.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.