ÖTVENHATOSOK
Van köztük aki már tudója régen:
jószándék-út olykor pokolba mégyen.
Hallgat tehát , ma még jobban , mint máskor ,
s pokol-kínnal tengődik nyugdíjából ,
míg szabadságot ordít bé fülébe
ötvenhat-jelen pimasz tolvajnépe.
Az ő mentsége az , hogy ötvenhatban
fiatal volt , forrófejű , tudatlan.
Jót akart akkor , de tettével mégsem
lett más - báb csupán az Ördög kezében.
Másik típus képernyőn magyarázza:
azt tette amit "elvárt a hazája".
Szánnivaló , mert nincsen benne szégyen ,
s nem lát tisztán még ma sem , tiszta fényben!
Tengerentúl Samu Bácsi , ha hallja ,
mosolya felvillan egy pillanatra
és lobogó bólint , csillagos-sávos:
- Bolond jó szolgánk ez az Olcsójános!
Megint mások, azok, akik most éppen
fent forgolódnak mai vitézségben:
parádéznak bohóc-egyenruhában ,
feredőznek a Nagy Pocskondiában ,
mellett döngetnek Samura kacsintón ,
utazgatnak címeres légihintón ,
s habár a koncot tartják túl kevésnek ,
azért nagybuzgón butítják a népet.
Nemzeti egység? Igaz, együtt mentek
a megtévesztők és a megtévedtek ,
de rajtuk kívül nem kevesen voltak,
kik jelszavakon túl is gondolkodtak.
Szép jelszó mögött lehet rókaérdek ,
ha nem hiszed , - ott van a jelen , nézd meg!
Ötvenhat? Nos hát , annyit egyből látni:
ünneplik - amíg nagyúr Samu Bácsi.
Lehet - sokáig , de végül , nem kétlem ,
az lesz , ami: csupán nemzeti szégyen.
/1992/
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.