Önvallomás ()
A reményen túl szinte
semmim nem maradt.
Szép voltam, de kiaknázatlan.
Az élet száguldott mellettem,
s nyálcsorgatva vánszorogtam
kies helyeket keresve.
Szerettem egy senkit.
Talán valaki lett belőle,
mert mára Ő lett a minden.
Nem lehetetlen, hogy...
Számtalan ígéret részese voltam,
de a döntések sikamlós
jegén folyton elhasaltam.
S most látom alkotásom:
furcsa torzó a tükörben.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2021-09-07 22:20:23
Utolsó módosítás ideje: 2021-09-08 08:40:58
