Őszi anzix
A fecskekörök ahogy egyre nőnek,
és hideg szelek lúdbőrzik a földet,
a levélhegyek sárba kucorodnak,
míg varjak ülnek ködön hajnalhosszat.
Az erkélyláda, az a pici szelet,
mi kertnyi teret nekünk őrizgetett,
bevágyódik a muskátlis sarokba,
hol pince-sötét takaróként óvja.
A mosolyokon nyármúlás nyújtózik,
de éledezni mégse akarózik,
mert a lányajkakról felvillanó fények
még kitakarnak néhány szép emléket.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2021-08-30 06:40:01
Utolsó módosítás ideje: 2021-08-30 06:40:01
