Áldozás
gyerekkoromban elképzeltem
hogy tűzoltó leszek és a megáradt folyókat
csendben izzó vörösinges bárányokkal
itatom fel
az ébredés minden álomfoszlányt felseper
a gejzírek akkor bugyognak leginkább
ha a hűsölni vágyó turisták enyhülés reményében
átlépik a kénkapuk bűzös árnyát
máskor azt láttam hogy a folyami
hálókban csak a szentelt halak akadnak fenn
oltárok ezüst gyertyatartói
a medervíz az utolsó fénytörés emlékét is kimossa
üvegszemükből
végül azért lettem pap mert álmomban
megértettem hogy áldozáskor is ugyanez történik
az ima átmossa a lelket és kioldja a kishitűség
fénytelen maradványait
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: KULTer.hu, 2020.09.12
Feltöltés ideje: 2021-05-30 19:27:28
Utolsó módosítás ideje: 2021-05-30 19:27:28
