Simítsd a homlokom
Apró láng ott fenn minden csillag,
óriás fehér gyöngy a hold...
Anya, bennem már lassan ballag
fényük, az ősz már átkarolt,
kísér, ahogy a szűz vidéken
kard által nem járt csönd remeg,
hulló csók, fátyolszín szemérem,
forró vér... messzi istenek.
Látod, már nem a szív ural,
de itt benn sír még egy ifjú dal.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2021-01-26 07:38:20
Utolsó módosítás ideje: 2021-01-26 07:38:20
