PRÁNAEVŐK XXXIV.




Hajlított ollópálcák, denevérfüggöny, torkolatok kórisméje
és neveletlen receptor. – akárha a súlyosbító dödöllék a pirospozsgást
ócsárolnák a fekete misén…
Hangos igyekezettel átirányítani az írástudatlanokat a protézisszerű névtáblákhoz, elúsztatni
őket a márványtenger fodrain drága zsöllyéimhez.
S a végtelen erőfeszítés nem nyugszik, internetes burkát tágítja, bokszol, orosz
rulettet játszik tűnődve, véresre mart szúnyogok alkotják táborát.
Szuper olcsón: matricát ölök,
szuper gyorsan: mamutot gázolok, szuper finoman jutok a törvénykezésbe.
A konkrét szeparációs félelem ganajtúró bogárként már megjelent álmaimban. Nem tévesztendő össze
a garázsipar rémes feleltetésemmel!
Utazásom egyik fő erénye, hogy elkészülhet a sértésleltár, de nem ez a rögtönítélő; az ecetben dunsztolt hallomástól még lefelé lejt a lázgörbe.
Ismerve a szigetek keletkezését,
nem azért sírok, mert rossz vagyok, azért sírok,
mert közvetlenül mellettem kiskanállal hörpölik a taréjos triciklit,
mely hiper tarifájú.
Hát nincs itt egy pogány, aki velem együtt aláaknázná a serdülő dialektust?
A nyomozó szivacs a pórusaimat kihunyt lampionok szervizével azonosítja?
A kiválasztott kis állatka összevegyül a kávéőrleményemmel, a tó szószéke kiszárad,
miután megátkoztam, s tilosba ér a diktatúra;
ami állandó önállóságra sarkallta a folyamatábrámat.
A paradicsomszósz rótta zászlók nyele nekiütődik az üveg alléjához. Már csak a visongásban
alulmaradt kánya repülési íve vigasztal.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2020-06-15 16:13:10
Utolsó módosítás ideje: 2020-06-15 16:13:10