Mákos
Nyersen még szép kalácsnak látszott,
mosolyogva kelt nagyra,
tettem bele cukrot, mákot,
gondoltam, elteszem holnapra.
Aztán sütés közben összeesett,
nyúlós massza a kéreg alatt,
végül csak egy jól elcseszett
megégett kalácsunk maradt.
Túl sok volt a töltelék,
ahogy a könnyem is patakokban,
neked meg épp elég
lett volna, hogy a sírást abbahagyjam.
Az az elrontott sütemény
egész nap itt kísértett,
meg ahogy azt mondtad;
jó, de azért kívül szép lett.
Mi van, ha holnap én leszek elcseszett,
ahogy ma a kalács?
Megérted te is a lényeget,
vagy megint csak valaki más?
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2020-05-24 15:20:06
Utolsó módosítás ideje: 2020-05-24 15:20:06
