Sors
Lábára tekerődzött a sok oda-vissza,
bütykein méri az időt.
Arca hieroglifa,
olvasni belőle senki se tud.
Elhagyták fiai, és lánya,
a szeme fénye, meghalt rég.
Csak a férje maradt.
Esténként elszundít nézve a tévét,
ám egy dalra megébred mindig.
Látod, öregem, mondja ilyenkor,
vele elmentem volna szobára,
olyan kedves a hangja.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2020-05-23 23:23:10
Utolsó módosítás ideje: 2020-05-24 11:19:06
