sugarak -

itt nincs otthon a mosoly
csak a folyosó csendjébe halványult bőrök
semmire tapadó tekintetek
a visszafojtott lélegzettel várakozás

a fekete filctoll hagyta jelek
vészjósló célkeresztek
ám este a zuhany alatt óvod
hogy a kiszámított helyek le ne kopjanak
mert ezek a láthatatlan fegyverek
jobb esetben esélyt sem adnak majd a kórnak

dózisokat számlálsz reménykedve
hogy a túlélési arányt majd
te fogod gyarapítani
és
már mindenkit szeretsz
és gyűlölsz is ha néha eszedbe jut
hogy bármikor elmehetsz





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2020-04-06 20:02:31
Utolsó módosítás ideje: 2020-04-07 16:50:23