a rög

előbb még úszott és szárnyalt
és földet ért bárhol
most el sem jut hozzá hogy
szárny-szegetten fekszik a földön
vagy talán lebeg  afelett



az artériában úgy akadt el mint
zajló folyón a ringatás ahol a
jégtáblákon vidáman csúszkáló sugarak
elmerülve majd felbukkanva részvétlen
incselkednek egymással és a világgal

mintha kerámiakéssel szelték volna ketté
darabjaira hullt a pillanat



az emlékei szétrebbentek
fekete űrt hagyva maguk után
a képzelete sem lapozhatta fel a tegnapokat
mikor már a ma sem létezett
abban a pillanatban nem volt félelem
nem volt fájdalom
abban a pillanatban amikor még létezett
hirtelen halálra vágyott
sosem tudjuk meg hogy így kívánta-e






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2020-03-23 06:02:49
Utolsó módosítás ideje: 2020-05-04 10:35:27