Annihiláció
A nappalokat ébren töltöm, de én döntöm el,
mikor van este! Nyitott szemmel járok a
saját valóságom vetített- vászonbábjaként.
Fény és árnyék. Két pont csupán, mely
között a legrövidebb út nem egyenes.
S amennyiben a fényforrás nem marad
pontszerű, az árnyék sem lehet többé
egyenletes. A mi téridőnk lejár. És te,
Kedves, bozontosból nem válsz már
bozonná! Ahogy én sem lehetek többé
a te félegész spinű furcsa fermionod.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2020-03-07 17:45:08
Utolsó módosítás ideje: 2020-03-07 20:48:28
