Szakállas Zsolt : ÁLMODÓ VAR szürrealista kispróza


 
2843 szerző 39284 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Dobos Krisztina
  Aki a kórházkertben lakott
Új maradandokkok

Egry Artúr: kést tart a kéz (Csontváry Kosztka Tivadar: Almát hámozó öregasszony 1894)
Albert Zsolt: Hátha*
Szakállas Zsolt: Így tűntünk el...
Szakállas Zsolt: mátrix
Szőke Imre: Ötven évvel később
Bara Anna: Apám útja - 2. verzió
Szilasi Katalin: A titok
Bátai Tibor: Hova lett?
Tamási József: másik Magyarország dűlő
Szőke Imre: Achilles orr
FRISS FÓRUMOK

Tamási József 2 órája
Ötvös Németh Edit 2 órája
Szilasi Katalin 12 órája
Szőke Imre 15 órája
Gyurcsi - Zalán György 1 napja
Egry Artúr 1 napja
Gyors & Gyilkos 1 napja
Tímea Lantos 1 napja
Serfőző Attila 2 napja
Kiss-Teleki Rita 2 napja
Bara Anna 2 napja
Albert Zsolt 3 napja
Bátai Tibor 4 napja
Duma György 5 napja
Horváth Tivadar 5 napja
Szakállas Zsolt 5 napja
DOKK_FAQ 6 napja
Karaffa Gyula 6 napja
Ocsovai Ferenc 9 napja
Tóth János Janus 12 napja
FRISS NAPLÓK

 Bátai Tibor 13 órája
nélküled 14 órája
Minimal Planet 15 órája
Készül az album 18 órája
az univerzum szélén 1 napja
PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE 1 napja
N. D. S. L. (Vajdics Anikó) 1 napja
Janus naplója 1 napja
argumentum 1 napja
Vezsenyi Ildikó Naplója 1 napja
Hetedíziglen 2 napja
Párbeszéd a DOKK jövőjéről 3 napja
ELKÉPZELHETŐ 4 napja
Ötvös Németh Edit naplója 4 napja
PIMP 5 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Szakállas Zsolt
ÁLMODÓ VAR szürrealista kispróza

Trojka troszkája, ne hidd, hogy a cserebere fog rajtad.
Beskatulyáztad a megsárgult fényképeket és földöntúli a mosolyod.
Ahol meghiúsulnak a kazamaták rút tervei, te épp ott jelensz meg hirtelen.
Ha egy égő gyufát érintenének hozzád,
lángra kapna hóhérjaid ötvösmunkája.
De te továbbra is bizakodsz:
jegeled a kerámiákat, befolyásolod az erjedést.
Szétlapulnál, mint kivis pizzaszörny, ám a bónuszok törekvése ezt nem engedi.
A szmoghoz jutás képessége a tiéd, ezért bálványoznak a városlakók.
A didergő pólókkal nem számolsz, mert elözönlötték őket a kurzusok.
Óvodás lepényed felőlem akkumulátort is szivárogtathat.
Néha cinikus vagy, ilyenkor lihegsz egy sepregetéstől is.
Ha létezik derengés, - márpedig létezik -, te alászállsz a fenyvesekből és kiszabadítod a mérleg karjait.
A madárinváziót kibírtad, leckéidre a terrakotta cserép felügyel.
Folyton teljesítménykényszerben szenvedsz, az aklok azonban téged is megtréfálnak:
felgyülemlett váltóhibáid kémlelőnyílása azon nyomban összeszűkül a kék sapkák vadonában.
Szőnyegként viselkedsz? Rád rajzanak a mutációk.
Fogalmak hajzatába döföd a távlatot? Az alakváltók cséplőgépjében fennakad
a sztorid.
Azt tanácsolom, térj meg, mivel a viszonteladók nem könyörületesek és rád találják omlasztani
a sátrad. Értékes portékával nem rendelkezel, így hát pukkancsaid
sem sietnek a segítségedre, mikor hálózsákod épp diagramot analizál; inkább leheverednek az utcára, ahol óriási
a forgalom. -
Soha ne engedd, hogy mókusok ugráljanak a hasadon! Fejük lendkerék, lábuk szivarcsonk.
Talán egyszer megérted, a por-visszaállítási mutatók miért oly közömbösek irántad…
Félő, hogy akkor már késő lesz és nem találsz vissza a gyermekkorodhoz, ami szeszélyesebben telt a legreménytelenebb
szerelemnél.
Elfelejtettem megemlíteni, mire vigyázz a leginkább; tudod, a holtpontok személyi igazolványa egy iramban
nő a fűcsomókkal, melyekben könnyen elbotolhatsz.
Viszont, ha felállsz, tiéd lesz a fellobogózott hús és a kard, mely akkor sújt le,
amikor a legkevésbé számítanak rá a városban a locsi-fecsik.
Kétségkívül nagy felelősség hárult rád: el kell kaszálnod a reflexzóna körül őgyelgő
bökkenők nyugtalanító bíráit, vissza kell vásárolnod a törzsvendégek bizalmát,
le kell kotornod az évezredes havat a cseppfolyósságról.
Ne tétovázz hát, s ne fújd fel magad akkorára, mint egy pingvin,
mert a Behemót örökösen lesben áll és megszégyenít!
A vonításnak lehetnek vágyai, neked nem. Csak figyelj még rám utoljára, hadd nyissam fel a szemed;
az apró lépésekkel az a gond, hogy mind csak tünet, mind csak álca. Éppen kigördülni készülő
startvonalaid nem látják el úgyse a tündérszép ingatlanok baját. Pedig érdemes lenne…
Trojka troszkája, tutajos szemeid alá legszívesebben odavarázsolnék egy pár virslit!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2020-02-19 08:53:20
Utolsó módosítás ideje: 2020-02-19 08:53:20


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-09-02 10:21   új fórumbejegyzés: Tamási József
2025-09-02 09:45   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2025-09-02 06:58   Új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2025-09-01 23:24   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2025-09-01 23:24   új fórumbejegyzés: Szilasi Katalin
2025-09-01 23:17   új fórumbejegyzés: Szilasi Katalin
2025-09-01 23:05   Napló: Bátai Tibor
2025-09-01 22:12   Napló: nélküled
2025-09-01 21:14   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2025-09-01 21:11   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit