a nevető fiú
sikongva szaladtunk a utca túloldalára
itt van Kalács - kántáltuk mintha
világvége lenne
nem bánt mondták olyan az
mint egy kölyökkutya
talizmánt faragtunk belőled
Isten fiát bolondot
elhittük mert a haragvó tudás nem volt ott
csupán gyáva bliccelők
nem felnövő ezt is mondták
cigánygyerek
duplán cipelted a bélyeget mert a szegénység
nem az
maradok - mondtad mérgesen és anyád
mindig sírva ment haza s ha
hívtak kalácsra borra alig tizenhat évesen
csókolom énekelted csókolom
a kezét
és a legkisebb székre ültél mint aki ismeri
a titkokat
meglehet nekem is elmondtad volna akkor
ott az eperfák alatt hallom ma is
ahogy utánam szólsz
hernyók selyemhernyók ne félj
de elszaladtam
és többé nem láttalak
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2020-01-13 00:14:31
Utolsó módosítás ideje: 2020-01-13 22:46:13
