a nevető fiú

sikongva szaladtunk a utca túloldalára
itt van Kalács - kántáltuk mintha
világvége lenne
nem bánt mondták olyan az
mint egy kölyökkutya
 
talizmánt faragtunk belőled  
Isten fiát bolondot 
elhittük mert a haragvó tudás nem volt ott
csupán gyáva bliccelők
nem felnövő ezt is mondták
cigánygyerek 
duplán cipelted a bélyeget mert a szegénység
nem az

maradok - mondtad mérgesen és anyád 
mindig sírva ment haza s ha
hívtak kalácsra borra alig tizenhat évesen
csókolom énekelted csókolom
a kezét
és a legkisebb székre ültél mint aki ismeri
a titkokat

meglehet nekem is elmondtad volna akkor
ott az eperfák alatt hallom ma is
ahogy utánam szólsz
hernyók selyemhernyók ne félj
de elszaladtam
és többé nem láttalak







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2020-01-13 00:14:31
Utolsó módosítás ideje: 2020-01-13 22:46:13