Ne tudd meg!*


Kik lehettek a projektbéli őseink? Nézzük az Uralt vagy Iránt?
Látható már, egy emberár, de homályban marad az arccsarnok.
Távolban zsúfolódó elődök minden vonása fényért kiált,
hogy látva lássuk, ők azok! Ám az úr hallása rest, zsarnok
módján vesz bármit semmibe, hát nem érdekli sem test, sem lélek?
Várnom kell, hogy  álomba merülve lássam a végre feltűnő
véreim érkezését, fürkészem a régvolt arcéleket. Miért is élek?
Ki volt csélcsap, ki hős férfiú, vagy alávaló, vagy épp hű nő?
Körbevesznek ők, s látom végre kikből lettem. a térben zsibong
minden körülöttem. A bábeli duruzsolásból felsejlik erény és vétek.
Nehéz légzés veszi erőmet. Kegyelmet! Szabadíts meg úri-gong!
Engedj vissza, élnem kell még! Korai volt még eljönnöm elétek!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-12-18 11:13:04
Utolsó módosítás ideje: 2019-12-18 11:13:04