A lét mögött
A Lét mögött egy Kérdés árnya van,
sötét szemű, csüggedt, választalan.
Új eszméből új koldus-bú kisír:
a Kérdésnél majd hallgat, mint a sír.
A tenger is reménytelen ragyog:
alkonyvize választalan hagy ott.
A Sellő is, sugártánc-hajú Szép,
nem választ ad, csak aranyláng-mesét,
mely lobban, lázít, szíven átragyog, -
s a kérdéseid válaszolatlanok.
Nem az Ember a csoda: az mi át
döfi tőrként kérdező igazát,
a válasz-szót ki nem mondó Titok,
mely most is fáj, s holnap is fájni fog,
s ha a Sellő pikkelyes farka int,
víz, szél viszi álmodó álmaink
és sírjából a partra sírni jár
az a Kérdés - könnyes kolduskirály.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: ÚJ HEVESI NAPLÓ, 2000/2
