Infúzió

A bőr alatt,
a tú nyomán
egy halványlila rózsa,
rákötnek, béjbi,
rákötnek,
egy snassz infúzióra.
Ketten térdelnek hasamon,
két frissen vasalt lédi:
szorítsam, pumpáljam a vért,
mert nem tudnak belőni!
A vasállványról
csüng a cső.
Bocsánat, ez sem véna!
Mellémegy újra s feldagad,
Két lédi.
irtó béna.
Szitává szúrnak,
assz-szissz-szem...
Csinálják má!
Nem bánom!
A zacskó végén
a tubus
könnyezni kezd.
Úgy látom.
Elkapnak, megvan, kicsike,
most már csak
üljön szépen,
egy órácska
és lecsepeg
és kész leszünk,
egészen!
Egy óra mozdulatlanság,
mi átmos engem, béjbi,
vérem mossák,
majd agyam is.
És szart sem fogok érni.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: A látható hiány (Nagyvárad, 2014)
Kiadó: Várad
Feltöltés ideje: 2019-10-02 17:04:31
Utolsó módosítás ideje: 2019-10-02 17:04:31