A gyilkosok
A gyilkosok itt csak úgy jönnek-mennek,
az idő öltözteti őket, álcájuk
a megtapasztalás, mert minél inkább
tudom, kik lehetnek, nem hiszem, hogy olyan
legyen, aki árt. Trükkjük az előző
ruha, a megszokás, és akkor egy jól
irányzott mondat, s nem vagyok soha már
velük úgy, mint addig, úgy néznek rajtam át.
Mennyi rokon, ellenség, barát, ügyes
harapás, a testvériség rosszul artikulált
gesztusa, s ha felőled nézem, a gyilkos
én vagyok, az élet örök nyomozás.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2019-09-18 18:13:58
Utolsó módosítás ideje: 2019-09-18 18:13:58
