Az asszony
Az asszony, aki szeretett engem,
az anyám volt. Most fönn él a Mennyben.
Ám némely nyáralkonyon a függöny, ha lebben,
a keskeny ablakrésen át a langymelegben
Ő simítja hűvösre arcom.
És eljön olykor, ha nem alszom
el, ha fájok, ha lázálmok
gyötörnek, magány, netán „egzitálok”.
És van, hogy csak úgy a fotelemben ül
(ok nélkül), s van, hogy a szívemen belül.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2019-08-31 16:58:22
Utolsó módosítás ideje: 2019-08-31 16:58:22
