A költészet napjára ( a teljes vers )

Régen lúdtoll volt a menő,
papiruszra írt a költő.
Később golyóstollal írta
a verseket a papírra.
Gyertya helyett villanyt gyújtott,
érzelme is csak úgy lángolt!
Le is írta gondolatát,
vers született, kinyomtatták.
Aztán írógéppel írta
verseit a géppapírra.
A géppapír fogyóeszköz,
ha elszakad, szó megszakad.
Manapság a gépbe írja,
de előtte a papírra.
Mert ha mégsem, a szó elszáll,
aztán sehol sincs az írás.
Minden tiszteletem övék,
a költők szava kincset ér.
Összefűzik verseiket,
szógyöngyökből láncot fűznek.
Olvassák a kicsik s nagyok,
elfutnak az évszázadok.
De a vers az mindig örök,
nem lesz poros, lesz klasszikus.
Az Irodalmon nem fog az idő,
a költészet mindig élő.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: -,
Kötetben: - (-, -)
Kiadó: -
Feltöltés ideje: 2019-07-01 05:03:10
Utolsó módosítás ideje: 2019-07-01 05:03:10