Elmélkedés az útról

Sétáink nyomvonalai csak
leírhatatlan rendszerben
értelmezhetők,
mint kifejtett jelenségek alakjai
a kezdő- és gyújtópontban,
ismerős lépések a jól
meghatározott idegenségben

a valahol találkozó vízesések
játszanak ily önfeledten
az elúszott tér-idők emlékén,
míg a mi fényben edzett lépéseink
éles csendben lobogó patakok
mentén követik a percek vonulását
és útközben ránk hűlnek a partok

tulajdonképpen egész életünkben
határozott utakra vágytunk
és mindig egzakt vonalakkal
játszottunk, sávokban jártunk
egyre messzebb mindentől,
de soha nem vettük észre, hogy
lineáris léptekkel süllyedünk

a spirálban, megkövesedett
arcok magányában nézünk egyre
lejjebbről fel a fénybe és végre
egészen lent szemgödrünkbe
szivárog a felismerés, hogy
létünk csak többdimenziós
térben lehet valós -

egyébként nincs is megérkezés.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-05-16 17:44:31
Utolsó módosítás ideje: 2019-05-24 12:15:52