igenanya blues

aznap minden egyes
lehajtott fejű lámpaoszlop alatt
ugyanaz az asszony állt
és a mellét kínálta

nyírfák
platánok
szomorú tekintetű füzek
dülledthasú tuják
mentek az utcán
gyökereiket maguk után
húzva
sároslábú tölgyekkel
egyhangú menetben

nem néztek őrá
pedig olyan szépen állt ott
mintha szobor akarna lenni

a sötétség karosszékben ült
kezét az asszony fején nyugtatta

Isten egy vakablak
párkányán könyökölt
és nézte nézte
hogyan megy föl
létrán a mindenségbe
érteni akarta az
egészet

a hold szemszögéből
a kislányom sem látszik
gondolta ott a magasban
a semmi kis asszony

hajnalban még láttam
egy lámpa alatt
vártam
ölembe potyogott az örömkönnye





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-04-25 15:43:39
Utolsó módosítás ideje: 2019-04-25 15:43:39