Az utolsó járat

Akikhez sohasem volt közünk,
csak bámulnak ránk az utcán.
"Mindig egy pár két bolond"-mondják.
Pedig csak azt a villamost
elérni lenne jó. Nem tudják,
hogy az utolsó járat ez.
Most nincsen választás. Felszállni
és fogódzni jól, ha jön a
nagy kanyar. Egymás kezét fogni
kell, elengedni nem szabad.
Mert úgy a játéknak vége lesz,
és az egész semmit sem ér.

Jegyünk nincsen, de az ellenőr
átnéz csak rajtunk, akár az
ablaküvegen. Pedig mi ott
vagyunk, ott leszünk, ameddig
tart az út.

Azt is jól tudom, hogy
meghal valaki majd. Ám te
ezt nem hiszed, hisz most oly szép az
alkony, kék meg vörös az ég.
De már előre hallani
hogyan roppannak szét a csontok
a súlyos vaskerék alatt.

Aki megmarad, majd normális
életet él, hisz maga lesz,
és egy bolond többé már nem pár.
Akikhez sohasem volt közünk,
már nem állnak ámulva meg.
Nem látják ugyanis a mély,
tátongó üreget odabent
a bordák zárt résein át.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-03-18 12:39:03
Utolsó módosítás ideje: 2019-03-18 12:39:03