egyedül rovom az utakat
szürkül
beleolvadok
nem zavar
isten elhagyott
ahogy
ezt az elbaszott borsodot
nincsenek mentségeim
neki se
szerelmese voltam
a domboknak
réteknek
most
nyirkod üresség jár át
ahogy a dohos nyomor
a megroggyant falakat
nekem a rock and roll
ad municíót
másokat
a kukázott dohányra fújt
védé negyven
