Szélcsend

Thick-thack, thick-thack,
múlik a modern magyar idő,
a fővárosi. Szél kél,
vörös az ég alja,
tányérantennák közt csusszanva
kapucsínóba csobban a Nap
a régi gyártelep mögött.
Múltunk épp a jövőnket falja.

Az aláírásgyűjtők már elvonultak,
nyomukban elnyújtott panaszszó
lapul a penészes lépcsőházban,
a burjánzó gyűlölet bűze
böfögve szavazni vágyik.
Több tonna beton nyomja itt a rendet,
kinek, minek magyarázzam,
hogy néha a gégemetszés életet menthet,
Stadionország vajúdni vánszorog
a jegesen villogó, vetetlen ágyig.

A tévéhíradóig még bőven van idő,
a sok semmiség csak nem áll
mindenséggé össze. Mint száradó háló,
lebben a függöny az ablakokban,
elég a városi fény, zokog az abortáló alkony,
a pneumatikus kapunyitó az egyetlen ellenálló.

Zihál az utakon az araszoló autócsorda,
járdaszélre hullva hallgat a törten
maga alá fordult, csapzott krizantém.
Az úttesten elgázolt harangszó lapul.
Fejét fel itt már senki nem veti,
sunnyogó hősök vonalkódos pályázataiból
épül vacogó szíveink köré bánat karantén.

Hatodik kötetem hoztam a nyomdából,
azon könyökölök rodeni pózban,
a hetedikért embriókat ölök, mindhiába,
jól látszik innen is a történelem,
a távolodó és a jövő,
sikeres minden, akár a szabadstrand Szibériában.

Úgy távolodik a gondolat a tettől,
mint sikoltás a megkarcolt üvegtől.
Még alig fáj, inkább csak sajog,
versekbe keserednek a hitegető órák.
Pengetarajos drótkerítés közt élünk,
lustán terpeszkedik bennünk a jó rák.

Ha jön a tömeg, ha nem, szabad,
hanem, ha kell,
az útmenti lámpa pirosra vált,
a pulzáló idő, mint mindig,
csak a lehetőséget menti,
makacskodik, mint törötten fénylő zöldág,
tömött sorokban vonul
tanulságért a zord valóság.

Omladozó falak között
lüktet bennem e vers lazán.
A létezés peremén
rám sem figyelsz, édes hazám!
Betonba harapva csorbul a tejfog,
míg az idő, katonabakancsban                    
a körletfolyosók meandermintás
kőlapjain, szüntelen kopog,  
életünk mindenképp elfogy.

Az indulat forr, habzik a cefre,
sok és kevés is, hogy igazán hasson.
A szomszéd házról, látom,
most ugrik le egy lilapulóveres asszony.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-02-06 16:32:47
Utolsó módosítás ideje: 2019-03-01 16:14:21