frekvencián
Agyamban haragvó zöld locsog,
törhetne, de inkább megtörik,
ringatóan lassú álmosok
verődnek össze; félkör - félkörig
összefonva, mint a kézfogás,
oldhatatlan játék ostromol
mintha nem lehetne semmi más
csak bináris csend és ütem - pokol.
Hullám... a szó hol így, hol úgy vet
bizonyosságra kárhozottan,
csöndet vágytam és háború lett,
hullám... hát ezt is átmozogtam,
leejt, és aztán úgy emel meg.
Valahol bálnák énekelnek.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2019-02-03 19:37:25
Utolsó módosítás ideje: 2019-02-03 19:37:25
