csak én szedek itt
szürkére dermedt szivárványon
siklom a föld alá
egyszárnyú madarak nászhörgései között
szakítom le a láva virágait
nem csokornak csak taposni
lépteim nyomán csiganyál
ez az alibim
láthatósági mellény
hogy kerülj
kígyók dübörgő patái
gyilkos underground méhek
lejjebb
még
a dögkút méze csöpög rám
a kolibrik érdes nyelve
szikrák
rozsdás levitézi rend
a lelke mindennek
kilehelte
a vakondszárnyak fekete hímporán
csillog a sötét
bevilágítják utam
vissza könnyű lesz
elhullajtott fogaim mentén
úgyse kell ennem
a bőröm felszívja a leszivárgó gyűlölet nyirkát
régen lepergett
nem ment kárba
valaki mindig felszívta
mindig volt lejjebb
hol a szivárvány
elfelejtettem
mindegy
mi van fent
körömgomba
kuperózis
bazmeg
maga a pokol
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2019-01-19 05:07:06
Utolsó módosítás ideje: 2019-01-19 05:07:06