vőfélyrigmus
zsalugátert csapkod kitört ablakon a szél
ördögszekér tétován keresi helyét
a visszhang vár nincs mire búsan ő is elmegy
nincs aki eldöntse mi hasznos vagy szemét
- Hallga! Egy hang mégis!
Mint egy vőfély, mondja.
Nem kell rá figyelni,
a falu bolondja.
Régi sérelmeit
önti csak szavakba,
nem is hallja senki,
mégse hagyja abba.
a városnév tábláján a festék megfakult
láncon lóg s a láncon rozsdásak a szemek
bántón nyikorognak ettől menekül a múlt
a varjak a porban nincs mitől féljenek
Szerencse, hogy maradt,
és mondja a bolond!
Bár ruhája szakadt.
Egyszemélyes porond,
nincs, aki tust húzna,
mikor végszót rivallt.
Miatta nem mondjuk:
- Ez a város kihalt.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2018-12-14 10:12:01
Utolsó módosítás ideje: 2018-12-14 10:14:29
