vőfélyrigmus

zsalugátert csapkod kitört ablakon a szél
ördögszekér tétován keresi helyét
a visszhang vár nincs mire búsan ő is elmegy
nincs aki eldöntse mi hasznos vagy szemét

- Hallga! Egy hang mégis!
Mint egy vőfély, mondja.
Nem kell rá figyelni,
a falu bolondja.

Régi sérelmeit
önti csak szavakba,
nem is hallja senki,
mégse hagyja abba.

a városnév tábláján a festék megfakult
láncon lóg s a láncon rozsdásak a szemek
bántón nyikorognak ettől menekül a múlt
a varjak a porban nincs mitől féljenek  

Szerencse, hogy maradt,
és mondja a bolond!
Bár ruhája szakadt.
Egyszemélyes porond,

nincs, aki tust húzna,
mikor végszót rivallt.
Miatta nem mondjuk:
- Ez a város kihalt.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-12-14 10:12:01
Utolsó módosítás ideje: 2018-12-14 10:14:29