Olyan közel

Szívdobogásod hallom-e már
A sekély, szelid érzék: Élek-e már?
Szűk, kicsi ország hát a határa
Szűkül, kezeink közelebb rántja
Az ajkad a szívem, a szíved a számon
A hátadon érzem a szívdobogásom
Az arcom a véged a végem a vára
De megvan-e benne a kis koronája?
Bezárna a várba a büszke leány
De várnak a karjai kulcsra talán
És homloka számban kulcsra talál

Elhalt lassan a szívdobogás
Ez a szívrepedés
Az a szívrobogás
Elszállt halkan a szívrepedés
Az a szívrobogás
Az a távolodás

Máris várom az új köszönést
Meg az új robogást
Meg az új ölelést

Hogy az ajkam, a szíve, a szívem, a szája
Enyém legyen újra a szívdobogása
Az megígéri, a szája bevési,
Hogy egyszer a nyelvem övét bekíséri
De a lelke üzenje meg és ne a váza:
Az én ölelésem megkoronázza
Hallja a szívem a gépnél jobban
Ahogyan most is az övére dobban
Érjen az égig a kínzokogása
Hogy én legyek újra a szívdobogása





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-11-27 19:10:45
Utolsó módosítás ideje: 2018-11-27 19:10:45