szabad akarat-
apám pupilláiban rekedt a múlt
amikor utolsó mozdulatával
a maszkot félrelökte
otthon a panasz egyre halk szavúbb lett
a fájdalom útvesztőjében törötten
botorkált tovább anyám
elméjét a szenvedés pórázra fogta
haladni csak addig hagyta amíg ráébredt
holnap apám után
s mire bekúszott a hajnal
a kórházi ágyon
vörösét fehérre cserélték
alig két évbe tellett hogy az égbolton
ismét strasszként sejlett minden gyémánt
véletlen - gondoltam mind a kétszer
mert könnyebb volt azzal élnem mint a
kései felismeréssel hogy talán önként
de a zárójelentés arról nem szólt
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2018-10-28 07:17:08
Utolsó módosítás ideje: 2018-10-28 10:25:51
