Boris Anita
Életnyi. (vált.)
Tárt ablakomban áll a vár.
A középkori hű mása
lenne, lehetne, de már
csak kihűlt nyomeleme
mellé, belé, rátelepült korok
korunk szellemének.
Ablakon ki, tévében
nézek dokumentum
filmeket. Játszanak
a reklámmal szabdalt
gyilkolással tűzdelt
életek. Lebegő
szabad eszmék.
Halálraítéltek.
Az ablakon belül gyűjtöm
magam arculatát.
Felépítek, lebontok,
komolyan rendezkedem
és veszem azt, mi vagy ki
tudja Isten miért fontos nekem.
Mának tükrében látom
nyitott ajtóimat,
a huzatot,
a vekkert.
Életnyi idő, hogy
egyeztessük az úti-
könyveket, tudjuk
kortársak vagyunk,
műemlék a kertben,
rekonstrukció.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: Összegyűjtött Versek (, 2017) Feltöltés ideje: 2018-10-21 18:55:24 Utolsó módosítás ideje: 2018-10-21 18:55:24
|
|
|